Első novellám.:D

Sziasztok!:D Megírtam az első novellámat.Néhány helyen hiányzik az ékezet,remélem nem baj. O.O Nos,jó olvasást!♥

Mindössze 5 napja költöztünk az új házba.Igazából apu munkatársának köszönhessük az egyészet,mivel az o ajánlásával
vettük meg ezt a gyönyöru házat.Mivel én már továbbképzore járok (tanárno szeretnék lenni),semmi dolgom nem volt,
mivel útközben bemagoltam mindent.Amúgy igazából a továbbképzés miatt költöztünk ide,meg azért is,mert itt van egy
Francia tagozatos gimi is a hugom számára.Szóval a szüleink hajlamosak voltak azért környezetet változtatni,hogy
nekünk jobb sorsunk legyen és hogy eltudjuk érni az álmainkat.A hugom,Dana író szeretne lenni (francia regényeket adna ki) ezért feltétlenül szügséges neki a heti 5 órai francia órák.És itt vagyok én,Cher Dale,aki a továbbképzés kellos közepén van.Mindegy.
Egyébként a házunk 2 emeletes.Az én szobám a tetotérben van,mivel szeretnék este a csillagok alatt elaludni (van tetoablakom).Dana pontosan alattam van,akinek igazából téliszonya van,de mivel nem tudták anyuék a földszintre rakni a  szobáját,muszály az elso emeleten dekkolnia.Ilyen az élet.
-Cher,kicsim!-kiáltott fel a lépcson anyu.Igazából alig hallottam meg,de mindegy.
-He?-üvöltöttem vissza.
-A szomszédok meghívtak vacsorára mindannyiunkat!Készülj,mert egy óra múlva megyünk!
-Anya!-rohantam le a lépcson,majd beszáguldottam a konyhába.-Nekem semmi kedvem náluk vacsorázni.Egyébként is.Holnap lesz az egyik legfontosabb felmérom és muszály tanulnom rá.
-Cher.Egész utón csendben ültél és tanultál,majd késobb felmondtad az egész anyagot egy szuszra.Biztos vagyok benne,hogy jó lesz a felmérod.Szóval menj és készülodj!-parancsolt rám.
-Anya!Három leckét kihagytam,ami 100 százalékosan,hogy benne lesz!És késobb nem lesz idom bepótolni!-dobtam be az adu-ászt.-Egyébként is.21 éves vagyok és jogom van itthon maradni.
Anyu pislogás nélkül meredt rám,majd megcsóválta a fejét.
-Ügyvédnek is kiváló lennél.
-Tudom.-vigyorogtam,majd felmásztam a 2. emeletre a szobámba.
------------------------------------------
Este lesompordáltam és elbúcsúztam anyuéktól.Mivel Dana nem tudta kihúzni magát a csávából,o is részt kellett vegyen a vacsorán.Ráadásul eloször az életbe vállalt be szandált,amit egyszeruen ki nem állhat.
-De cuki valaki.-hajoltam le hozzá,mivel egy fejjel alacsonyabb nálam.Rávigyorogtam,mire gorombán megszólalt.
-De ostoba valaki.-mormolta.
-Chh.-egyenesedtem fel,mire anyu betipegett a magassarkújába az eloszobába.
-Wow.-néztem elismeroen anyura.-Nagyon csinos.-mutattam fel a hüvelykújjamat.
-Köszönöm,drágám.-mosolygott anyu.-Úristen,Dana!Hogy néz ki rajtad ez a ruha?-szörnyülködött.
Anyu megigazította Dana ruháját,majd miután aput is megdicsértem,elindultak végre a szomszédba.Még utánuk néztem az ablakból.Anyu és apu közre vette Danat,aki feszengve lépkedett és minden lépésnél megállt,hogy megigazítsa a haját.Mintacsalád,ez tény.?
------------------------------------------
Ezek után már egy extra sajtos szendviccsel baktattam fel a szobámba.A gépem elé pattantam,a füzetemet pedig az ölembe rakva futottam át a sorokat,közben pedig videóhívásom érkezett.
Alexa volt az,akivel egy osztályba járok az angol nyelvu továbbképzon.Azonnal fogadtam,majd a szendvicsemet rágcsálva néztem rá.
-Hi.Did you learned the lessons?
-Oké,leállhatsz.Elég nekem,ha délután 4-ig angolul papolnak nekem.-nevettem el magam.
-Oké.Tanultál?-kérdezte.
-Aha.Még csak át kell ismételnem az anyagokat.És még a jövo idot.-biccentettem.
-Az jó.-mosolygott.
-Egyedül vagyok itthon.Kicsit félek.-vallottam meg az igazat.
-Egyedül?-akkor ki volt a hátad mögött?-kérdezte.
-Mi?Ohóó!Értem én.Csak meg akarsz...-kezdtem,de nem tudtam befejezni,mivel leesett a vázám,mire ösztönösen felsikoltottam.
-Héhéé!Nyugi van.Csak a vázád.-nyugtatott meg Alexa,mire a szívemre tettem a kezem és lassan kifújtam a levegot.
-Majd késobb feltakarítom.-legyintettem remego hangon.
Még egy csomót beszélgettünk,mire Alexa felsikoltott.
-Úristen!Alexot megölöm!Valami vírust rakott a gépemre,mert örökké a hátad mögött látok egy vérzo szemu gyereket.-mondta,közben láttam,hogy a bore libaborös lesz.Egyébként Alex és Alexa ikertesók.Alex infórmatika tanár lesz,Alexa meg angol,velem együtt.?
-Hmmm.Alex eléggé jól ért a vírusos izékhez.-biccentettem a kamerába elismeroen.
-Jah.Múltévben éjjel arra riadtam,hogy a gépem elfelejtettem kikapcsolni és éjjel Chucky meglátogatott a monitoron keresztül.-emlékezett vissza arra a borzasztó éjszakára.Én ösztönösen felröhögtem.
-Egyébként,hogy megy neki az infós izé?
-Uh.Elég jól.Csak sokszor kap igazolatlant,mivel egész órán hackel-vonta meg a vállát.
-Ijjaj.-nevettem el magam.
Nagyba ment a röhögés,mivel Alexa megint szívbajt kapott valami vírusos izétol,mire halálkomoly arccal nézett a kamerába és az újjával mutogatott ide-oda.
-A könyvespolcod....-mondta rideg és remego hangon,mire oda kaptam a fejem a könyvespolcom felé.
A könyveim (a drága,régi és értékes könyveim) mind egymás után zuhantak a padlóra és kiterülve pihentek a szonyegemen.Sorban mind,mint a libasorban doltek le,majd a legvégén a polcom is utánuk zuhant.A szívem ezerrel dobogott,majd szomorúan az értékes könyveim mellé térdeltem és remego kézzel raktam az asztalomra.
-Úristen.Ez mi volt?-mondtam már-már hisztérikus hangon,mire a kamerában Alexa rémülten,remego kézzel a szája elé kapta a kezét,és a webkamerán keresztül nézte,hogy hogyan válogatom ki a könyveimet a váza szilánkjai közül.
Hirtelen a videóhívás (skype-on) megszakadt,mert nincs internetkapcsolatom.Remek.
A laptopom fényében tovább válogattam a könyveimet,mire a szobám ajtaja kinyílt én meg ilyedten néztem fel.Az ajtómban egy véres szemu kisfiú állt,aki az ajtófélfának dolve mosolygott.
-Most ér véget az életem.-gondoltam.Ez be is következett,mivel hirtelen a bútoraim elmozdultak a helyükrol és nekem csapódnak.Az utolsó,amit láttam,az az volt,hogy a kisfiú oldalra biccentette a fejét,majd a laptopomat összetört testemre dobta.Pont akkor indított videóhívást Alexa,de meg is szakadt,mivel a laptop a fejemen totál kárba ment,majd a testembe álló szilánkok miatt és a bútorok nyomása miatt lekoppant a szemem,a kisfiú pedig szoke tincsei mögül mosolygott ártatlanul...